A felnőttképzés egyik országosan is jelentős központját Esztergom-kertvárosban 1973-ban alakították ki, az egykori műszaki főiskola helyén.
A hatvanas évek elejére jellemző gazdasági fejlődés egyre nagyobb mértékben igényelte a korszerű technológiákhoz és üzemirányításhoz értő szakembereket. Az akkori kormányzat 1962-ben Esztergom-Kenyérmezőn -a Hell József Károly Bányagépészeti Technikum jól felszerelt bázisán- létrehozta a Felsőfokú Vegyipari Gépészeti Technikumot -majd főiskolát-, amely a nehézipar vegyipari és bányászati ágaztának szakemberképzését biztosította. A felsőfokú oktatási intézetben Vegyipari Gépész, valamint Bányagépészeti és Bányavillamossági Szakon lehetett magasszintű tanolmányokat folytatni. A tanszéki rendszerben működő intézmény a Nehézipari Minisztérium kiemelt támogatását élvezte, amely biztosítéka volt az új technológiák beépülésének. A tanszékek munkatársai bekapcsolódtak az ipari megbízású kutatásokba, amely a szakmai fejlődést jelentős mértékben felgyorsította. Az intézet tanárai, oktatói nagy figyelmet fordítottak a gyakorlati oktatás színvonalára, ezért a kutatásokba és fejlesztésekbe a hallgatókat is bevonták, így szakmai felkészültségük értékes gyakorlati tapasztalatokkal is bővült. A szakmai munka elismerését jelentette, hogy vegyipari gépész hallgatók, a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola jegyzésével üzemmérnöki oklevelet szerezhettek. A bányagépész és bányavillamossági szakos hallgatók a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karán tettek sikeres üzemmérnöki államvizsgát. A felsőfokú technikum országosan elismert, jó oktatási színvonalú oktatási intézmények sorába tartozott.
A technológiák gyors fejlődése, a szakemberek, különösen a vezetők és műszaki gazdasági szakamberek továbbképzését is szükségessé tette. A fejlődéssel lépést tartó szakmai továbbképzés hatékonyabb megoldása érdekében a Nehézipari Minisztérium hatáskörébe tartozó továbbképzési feladatok ellátása céljából 1972. október 1-én a műszaki főiskola bázisán létrehozta a Nehézipari Minisztérium Továbbképző Központját (NIM TK). A munkatársak jelentős részét a megszünt főiskola oktatói és ügyviteli dolgozói köréből vették át.
A NIM Továbbképző Köpont fő szakmai feladatai közül néhány:
felnőttképzési módszerek és szakmai továbbképzési programok, tananyagok kidolgozása, előadók felkészítése, a számítástechnikai kultúra elterjesztése. Ehhez a Nehézipari Minisztérium kiemelt forrást biztosított.
A jelentős szakmai, módszertani és technikai fejlesztések három nagyobb szakterületre fókuszáltak: vezetőképzésre és továbbképzésre, funkcionális képzésre és továbbképzésre, valamint műszaki továbbképzésre. Mindebbe beleértve a számítástechnikát.
A zömében bentlakásos továbbképzések hallgatóinak elhelyezésére az iskolai kollégiumot korszerű szállodává alakították.
Szakmai munkájában jelentősebb szerepet kapott a vezetők képzése és továbbképzése, valamint a számítástechnikai szakember és alkalmazói képzés (főleg vezetők, technológiai és folyamatszabályozási szakemberek). Mindezek jelentős módszertani és eszközfejlesztéssel is együttjártak, melynek eredményeként az intézet a szakmaterületen élenjáró szerepet töltött be.
A rendszerváltást megelőző évben a közvetlen állami felügyelet megszünt, és az intézet OKTÁV Ipari Továbbképző Vállalat néven önállóan gazdálkodó vállalattá alakult. Szakmai célként továbbra is a vállalatok szakemberinek képzését fogalmazta meg, amely a nevét jellemző mozaikszóban is kifejezésre került (Oktatás-Képzés-Továbbképzés-Átképzés-Vállalkozás).
A privatizáció és rendszerváltás újabb átalakuláshoz vezetett, amelynek eredményeként részvénytársasági formában OKTÁV Továbbképző Központ Zrt. néven működik. Az átalakulás jelentős hatással volt az alkalmazkodóképesség növelésében, így a piaci igényekhez rugalmasan alkalmazkodó programok kidolgozásával és megvalósításával éri el sikereit.
A NIM Továbbképző Központ szakmai munkájával jelentős sikereket ért el, majd az államszervezet átalakulásával együtt magasabb elismerést kapott. Így ennek a folyamatnak a részeként 1982-ben Ipari Vezetőképző Intézetté szervezték át.
